Avagy hogyan mentsd meg magad az örökös önfejlesztésből
„Ez az enyém, mondom neked. Az én tulajdonom. A drágaságom.”
– Szméagol, aki véletlenül jól leírta a kapcsolatunkat az értékszámunkkal
A Gyűrű felemészti Gollamot, mi pedig csak nézzük: hát nem látja, hogy ez a baj? Dobd már el!
Ugyanez történik velünk is. Csak a gyűrű most egy háromjegyű szám a nevünk mellett.
A sakkértékszámunk néha fontosabbnak tűnik, mint az egész életünk. Pedig a világ, nos… nem igazán érdeklődik.
Nyertél egy nagy tornát? Gratulálunk – de a mosogatógép még mindig tele van.
Elrontottad egy jó állásodat időzavarban? Részvétem – és amúgy láttad az új Netflix sorozatot?
Az önfejlesztés csapdája
Ha mindig fejleszteni akarjuk magunkat, az azt is jelenti: valami baj van velünk.
És oké, fejlődni jó dolog – ha nem ez az egyetlen fókuszunk. De könnyű belecsúszni:
- „Dolgoznom kéne a játékomon”
- → „Kéne egy edzésterv”
- → „Kéne tanulnom, hogyan állítanak össze edzésterveket”
- → „Lehet, inkább edzésoptimalizálás-podcastet hallgatok, mint hogy sakkozzak…”
Ahelyett, hogy egyszerűen játszanánk.
Steve March szerint ez a „technológiai szemlélet” – amikor magunkra úgy nézünk, mint valami szoftverre, amit javítani kell. De ha mindig hibásnak látjuk magunkat, annak kiégés lesz a vége.
Mi hiányzik most?
Megkérdezlek: ebben a pillanatban, most, itt – mi hiányzik?
Sokan ilyesmiket mondanak:
- mintha lyuk lenne a mellkasukban
- mintha szorítana valami belül
- mintha még nem lennének „készen”
- valami szorongás, hiányérzet
Mintha „még nem vagyok igazi játékos… majd ha befejeztem az opening kurzust”.
Ez a hiányosság-járvány.
A világ és az eszközeink – különösen a telefon – állandóan azt sugallják, hogy valami baj van velünk. Hogy valami még hiányzik.
Pedig: ebben a pillanatban, ha nem gondolkodsz rajta – semmi sem hiányzik.
Nem kell sakktitulus ahhoz, hogy elég legyél. Mert úgyis mindig jön egy új cél. Egy új hiány.
Játék, szépség, öröm
Hogyan lehet ebből kilépni? Nézd a szépséget.
Igen, szépség a sakkban.
Például Dubov Qg6 lépése Karjakin ellen. Nincs mattkombináció – mégis gyönyörű.
Tal őrült áldozatai? Vagy makacs védekezések? Komponált feladványok? Swindli? Mindegy. Ha szépséget keresel, túlmutatsz önmagadon. Nem „fejleszteni” akarsz, hanem csak… élvezed.
Fun fact: egyre több országban írnak elő múzeumlátogatást mentális egészségre.
Mert a szépség gyógyít.
Egy integrált edzésmodell
Három szint, amivel másképp nézhetsz a sakkra:
- Klasszikus munka – feladványok, elemzések, gyakorlás.
- Önreflexió – hogyan van jelen a sakk az életedben? Mit jelent számodra játékosnak lenni?
- Szépségidő – nézz meg egy gyönyörű partit. Oldj meg egy esztétikus feladványt. Tapasztald meg az örömöt, nem a fejlődést.
Van egy zen történet a hátizsákról. Addig pakolod, míg nem bírod, és végül kénytelen vagy letenni.
A sakktáskádat nem kell kidobni. Néha csak tedd le.
A fejlődés paradoxona
„Ne próbálj tökéletes lenni. Engedd meg magadnak, hogy az legyél, aki vagy. Ez az igazi önfejlesztés – mert megszünteti a belső harcot.”
– Stephan Bodian
Nem vagy az értékszámod. Nem vagy a PR-ed, sem az edzésterved.
Egyszerűen csak vagy. És ez elég.